Építmények alapjának, vagy épp falazatának kialakítása egy rendkívüli precizitást igénylő folyamat. Talán nem is gondolnánk, de még nagyobb volumen esetén is óriási gondot okozhat akár a pár centiméteres eltérés is. Éppen ezért a betonozást megelőzően elengedhetetlen az öntőforma létrehozása.

Ehhez azonban mindig a megfelelő zsaluanyag mellett kell letenni a voksunkat. A 20. században még jóval kisebb számú alternatíva állt a rendelkezésre, így a munkálatok túlnyomó részénél a fát részesítették előnyben. Ennek jól körülhatárolható okai voltak, lévén ez a zsaluanyag könnyen hozzáférhető, nem mellesleg pedig igen olcsó is egyben. Hátulütője, hogy nagy igénybevétel esetén hajlamos a deformálódásra, ám kisebb projektek kapcsán még ma is az egyik legoptimálisabb megoldásnak tekinthető. Tudniillik jó hőszigetelő képességekkel rendelkezik – így hűvösebb időben megvédi a betont -, mindemellett pedig könnyű és egyszerűen méretre vágható. Ugyanakkor, ha nagyobb felépítményről van szó, akkor egy strapabíróbb zsaluanyag valószínűleg jobb választást jelent.
Remek opció például az acél. Ez az anyag rendkívül ellenálló, így aztán nem kell a külső behatások okozta károsodástól tartanunk, ráadásul hatalmas terhelést kibír anélkül, hogy akár egy kicsit is meghajlana. Mielőtt azonban ilyen zsaluanyag mellett határoznánk, feltétlen vegyük számításba, miszerint ez a megoldás rendkívül nehéz – ennek következtében nem a legegyszerűbb dolgozni vele -, sőt, a méretre vágáshoz is szükség lesz speciális szerszámokra és kellő rutinra. Szóba jöhet még az alumínium is, mint zsaluanyag, itt főképp a költségekre tanácsos nagy hangsúlyt fektetnünk. Noha egy ilyen forma akár saját kezűleg is felépíthető, ha nem rendelkezünk elegendő tapasztalattal, bölcsebb, ha a munkát inkább profi szakemberekre bízzuk.